Németh Péter

Falusi gyerek vagyok! Úgy 7 éves lehettem, amikor a nyáriszünet elején édesanyám megkérdezte: mit  akarok csinálni a vakáció alatt mert, hogy otthon nem ülhetek az biztos. Akkor még nem volt számítógép, internet, videojáték, vagy legalábbis nekünk nem volt és imádtam a grundon rúgni a bőrt, gyakorlatilag minden napom ezzel telt. Szóval azt mondtam: focizni szeretnék! Erre ő: akkor irány a Rába ETO! Azt sem tudtam eszik-e, vagy isszák!? Így kezdődött, aztán 7 évet húztam le az ETO-nál, de játszottam NB3-ban, ma pedig megyei elsőosztályban. Nem tudok meglenni foci nélkül! 1999-ben láttam a TV-ben játszani egy Rivaldo nevű futballistát és azóta csak egy csapat létezik számomra… Ráadásul a főiskolán „megfertőződtem” egy csomó más sportággal is: az összes labdajátékkal, atlétikával, úszással, sporttornával, küzdősportokkal és harcművészetekkel. Csinálnom kellett valamennyit, innen származik a rajongásom a sportokért és a tiszteletem a sportolók iránt, mert tudom, hogy készülnek nap, mint nap. És hogy miért közvetíteni? Bevallom soha nem voltam élsportolónak való, de kis koromban, amikor otthon fociztunk mindig volt hozzáfűznivalóm az eseményekhez. Az is megfordult a fejemben egyszer majd mindenki hallja: Németh, Németh, micsoda lövés! Nos ezt a Némethet nem lehet hallani, miért ne mondja ő!?